http://www.layoutsparks.com/1/165309/teal-dragon-lightning-moon.html
Sárkány mítosz:
A világ számos népének mítoszaiban, mondáiban, meséiben előfordul a sárkány: csoda lény, amelynek gyík- vagy kígyó teste, denevér szárnya, és többnyire három, hét, kilenc, tizenkettő, netán huszonnégy feje van. Az európai monda világban emberevő,tűzokádó gonosz szörny.
De mik ezek a sárkányok egyáltalán?
A világon mindenféle nép mondáiban, mítoszaiban találkozunk több fejű, kígyó testű, denevér szárnyú csodálatos lénnyel, aki mind tulajdonságaiban, mind külalakjában meglehetősen ellent mondásos jelenség.
Az európai monda világban a sárkány emberevő, gonosz szörnyeteg, nőket rabol, hadisarcot követel, csatára hív, mindenkit felfal, ugyanakkor néha varázs hatalmat és titkos tudást is ajándékoz. A magyar nép hit szerint felhőkön vágtató szörny, a vihart csináló garabonciás paripája, olykor viszont emberszerű alak, s hazája az égben van. A mondákból, mesékből kiderül, hogy uralja az elemeket, meghódítja a levegőt, bárhova elrepül, nyomában vihar támad, s megreszket a föld. Olykor magas hegyekben, barlangokban lakik, s a föld kincseit őrzi, de ő az Ős vizek ura, a vizek királya is. Mindezeken felül a tűz elemet is uralja, lángokat okád, és vulkánok kénköves gőzeivel mérgez.
A kínai, indonéziai mesékben viszont jóságos, bölcs lény. Távol-Keleten a sárkány még ma is nagy tekintélynek örvend, a kínai sárkány többek között a yang-ot, az aktivitást, a férfiúi princípiumot jeleníti meg. Ősi időktől a császári család jelképe, és a köztársaság megalapításáig (1911) a sárkány ékesítette a kínai zászlót.
A történetekben sokszor nem találunk pontos leírást a sárkány külalakjáról, de az biztos, hogy több állatból összegyúrt csodalény. Leggyakrabban úgy jelenik meg, hogy kígyó- vagy hüllőtestből nőnek hatalmas denevérszárnyak,
illetve oroszlánszerű testből kígyófarok illetve kígyónyak tekergőzik elő, amin dühös, kutyához hasonlító feje tátja óriásira száját.
Kelet sárkányai:
Ahol szerették a sárkányokat
Kína - Korea - Japán
A világon talán a legtöbb sárkány-ábrázolással itt találkozhatunk. A kínai sárkányok kígyószerűek; hosszú kígyótestük hüllő- vagy madárlábakkal kombinált, fejük lószerű vagy teveszerű, amelyen szarvak, hajszerű szőrcsomók, bajusz, sörény látható.
A kínai sárkányok nem szárnyasak, vagy csak rendkívül ritkán azok, mégis képesek repülni. A kínai mítoszok szerint csak akkor lehet szárnya egy sárkánynak, ha már kellően öreg.
A kínai sárkányok - a mi sárkányainkkal szemben - kimondottan jóságos lények, segítik az embereket, biztosítják a termést azzal, hogy esőt csinálnak, megóvják az embereket az árvizektől azzal, hogy lyukakat fúrnak a folyók medrébe.
Sárkányos relief
A négy égtájat is sárkányok szimbolizálják, e négy sárkány a mitológiában egy sárkány négy alakja - mégpedig a sárkánykirályé.
A sárkánykirályt a közönséges sárkányoktól az ujjainak száma különbözteti meg, neki öt-öt, míg alattvaló sárkányoknak csak négy-négy ujja lehetett.
Sárkány őrzi a kínai alvilágot és a mennyet egyaránt.
A teljesség igénye nélkül lássunk még néhány keleti sárkányt:
jávai gamelán gongokat őrző sárkánykígyó
Perzsa sárkány, ahol a sárkány démoni és segítő jellege is megjelenik:
Délkelet-Ázsia
A kínai hatás egyértelműen jelen van, de az itteni lény neve naga, amely malájul a sárkány szó meg felője, s beépült a buddhista és hindu hitvilágba is.
Naga őrzi a templomok bejáratát, kapukat, spirituális helyszíneket, de sokszor a lakóházakat is.
A naga még a kínai sárkánynál is kígyószerűbb testű, leginkább talán kobrára hasonlító, kiszélesedő nyakú. Itt jelenik meg először, hogy egy sárkánynak egynél több feje is lehet. Öt- és hétfejű naga sokfelé található, a fontosabb helyeket ők őrzik, így például Angkor-ban is láthatóak. A naga is jóságos.
A Fülöp-szigetek népeinek hite szerint egykor egy hatalmas sárkány lakta a tengereket, s ekkor még hét holdja volt a Földnek. A sárkányt olyannyira elbűvölte a holdak fénye, hogy felemelkedett a tengerből az égbe, s felfalta a holdakat - egy kivételével. Amikor fogyatkozás van, a filippínók igyekeznek hatalmas zajt csapni, hogy elijesszék a Holdat felfalni készülő sárkányt, Bakunawa-t. Bakunawa kígyószerű testtel, de haluszony-szerű szárnyakkal is rendelkezik. Vietnamban volt tisztelet tárgya egy vízben élő, tarajos-tüskés teste okán százlábúra hasonlító mitikus kígyó-sárkány, Con rit. Hasonló küllemű, tüskés testű hatalmas tengeri kígyót eleddig nem ismert meg a biológia, ám számos nép legendáiban megjelenik ilyen állat.
A Kínai Sárkány
Míg az európai mitológiában a sárkány ijesztő, a Kínai Sárkány isten, olyan mint egy oroszlán tulajdonságokkal felruházott angyal.
A kínai mitológiában 4 mágikus állat létezik; Az Egyszarvú, a Főnix, a Sárkány és a Teknőc. A kínai Sárkányt (kínai jelentése: "kiváló értelmű lény" vagyis 'Lung') istenként tisztelik, olyan mint egy oroszlán tulajdonságokkal felruházott angyal.
'Lung'- Meglovagolja a szelet, a földmíveseknek esőt hoz, továbbá birtokolja a legfőbb bölcsességet, a halhatatlanságot és a gyógyító erőt. 'Lung' alapította meg a kínai isten dinasztiát,Mazu istennő oldalán/taoista istennő, a kínai halászok és tengerészek oltalmazója./
'Lung' találta fel az írást és a tudományokat. Ezért nem csoda hogy a Sárkány évszázadokon át császári jelvény is volt. A császár trónját Sárkány-Trónnak, arcát Sárkány-Arcnak nevezték. A császár halálakor azt mondták, hogy az uralkodó felment egy Sárkány hátán az égbe.Hajdan egy Sárkány, illetve egy Ló-Sárkány tűnt föl a Sárga-folyó vizéből,
s az fedte fel egy császárnak azt a híres kör alakú ábrát, amely a Jang és a Jin egybefonódó játékát jelképezi.
Egy király hátas- és vadász sárkányt is tartott az istállójában; egy másik uralkodó pedig sárkány húson élt, s virágzott a birodalma. Egy híres költő ekképpen jelenítette meg a nagyság veszélyeit: „Az Egyszarvú hidegtálként végzi, a Sárkány pedig hús pástétomként.”
Csang Seng-jü egyik 6. századi falfestményére négy Sárkány került. Akik megtekintették a képet, kifogásolták, hogy nem festett nekik szemet. Haragra lobbant Csang, kézbe vette ismét az ecsetet, s a tekervényes figurák közül kettőre felfestette a hiányzó szemeket. Erre „villám és mennydörgés töltötte be a levegőt, megrepedt a fal, s a Sárkányok felröppentek az égbe. A két szem nélküli Sárkány azonban a helyén maradt”.
'Lung'- Meglovagolja a szelet, a földmíveseknek esőt hoz – (Köz keletű mondás, hogy a „Föld most egyesül a Sárkánnyal” - ami azt jelenti, hogy esik az eső) -, továbbá a bölcsességet is jelképezi.
A Sárkány évszázadokon át császári jelvény is volt. A császár trónját Sárkány-Trónnak, arcát Sárkány-Arcnak nevezték. A császár halálakor azt mondták, hogy az uralkodó felment egy Sárkány hátán az égbe.
Japán sárkány:
Kinézete sokban egyezik, rokonával, az ázsiai sárkánnyal, ám kisebb és feje sokkal inkább sárkányéra hasonlít. Ezek mellett képes repülni szárnyak nélkül, sok japán sárkány kutató látta már felhők között suhanni. A neve is innen származik,/felhő sárkány/ Japánban a Felhők Urának is hívják.
Mint más, sárkányokhoz sorolt teremtmények, a japán sárkányok is hatalmas, különös kígyó szerű élő lények, a kínai Long és a koreaiyong megfelelői. A keleti sárkányokhoz hasonlóan ezeknek sincs szárnyuk, vastagon pikkelyesek, lábukon karmokkal, fejükön szarvval vagy aganccsal ábrázolják. A japán sárkány teste inkább vékony és nyúlánk, és sokkal kevesebb fajtájuk tud repülni, mint a kínai sárkányoknak.
A japán sárkányok szoros kapcsolatban állnak a vízzel. A róluk szóló történetek elsõdlegesen a tengerrel hozza kapcsolatba õket. Ez egyben Japán földrajzára is utal, mivel sokkal kevesebb a sivatagos rész, mint Kínában.
A japánok képzetében élő sárkány változtatni tudja a nagyságát, és képes láthatatlanná is válni. A kínai és a japán sárkányok, bár a levegő hatalmasságaiként szerepelnek, legtöbbször szárnyatlanok. A taoizmus sárkányai a természet isteni erői közé tartoznak. A kínai álomfejtők szerint, akinek álmában sárkány lép be a lakásába, nagy szerencsében lesz része.
Vietnam:
A vietnamiak viszont már nem látják szívesen házaikban a sárkányokat, a kéretlen látogatás megelőzése érdekében a bejárati ajtóikra tükröt szerelnek, ugyanis az arra járó sárkány, ha meglátja a tükörképét, azt gondolja, hogy odabenn van már egy sárkány, ezért továbbáll.A sárkány a népi hiedelmek kedvenc motívuma, nemzeti viseletükön is szívesen ábrázolják.
Közel-kelet sárkányai:
Ahol maga a gonosz volt a sárkány
Közel-Kelet
A mai európai mítoszokból ismert sárkányfigura innen eredeztethető. Az első írás, ahol sárkánnyal találkozhatunk, a babilóni Tiamat története. Ő voltaképp a tengert megszemélyesítő istennő volt, aki férje megölése feletti dühében sárkányokat hozott a világra. E sárkányok kígyótestű, madárszárnyú, éles fogakkal, rendelkező, mérges leheletű, mérgező vérű, rettenthetetlen lények voltak. Egyes források szerint maga Tiamat is sárkány volt, de az Enuma Elish ( i.e. 2000-ből való teremtéseposz) ezt nem írja le, s Tiamat testi megjelenéséből sem következik egyértelműen. Későbbi ábrázolásokon már többfejű sárkányként is megjelenik az istennő. Tiamat szörny-gyermekei azonban már egyértelműen valódi sárkányok voltak. A sárkánymítosz innentől fogva hódítja meg az ókori világot.
A Közel-Keleten, ahol nagytestű, veszedelmes kígyók élnek, nemcsak a kígyó, hanem a sárkány is a gonoszság jelképe. Egyiptomban a sárkányt a sötétség birodalmának nagy kígyójaként képzelték el. Nyugaton mindig gonosznak tartották. A kereszténységben a bűn és a pogányság szimbóluma. A hősök: Herkules, Szent Mihály, Szent György legyőzik vagy megölik a sárkányt.
Görög sárkány-hydra
A görög mitológiában Zeusznak Tüphonnal, a világuralmat magának követelő, félelmetes szörnnyel kellett megvívnia, hogy megvédje az olimposziak és az emberek világát.
Miután az istenek legyőzték a kígyólábú óriásokat, a gigászokat, Gaia, a földanya rendkívüli dühében és fájdalmában Tartarusszal nemzett még egy fiút, hogy majd ő is az Olimposz uralma ellen lázadjon.
Ez a lény sem volt kevésbé félelmetes, mint a gigászok, sőt.
Száz rettentő feje az eget verte, gonosz szemeiből méreg csöppent.
Tátogó szájából láva ömlött és tüzes kövek potyogtak, s ha beszélni akart, száz kígyó sziszegése hallatszott, mely olykor száz oroszlán bömbölésévé torzult.
Voltak, kik félig ember, félig sárkány lényként látták: felül emberalakja volt, kiterjesztett karjaival elért Kelettől Nyugatig, testéből szárnyak nyúltak ki, kezei és alsó végtagjai sárkánykarmokban végződtek.
Hydra csillagkép
A görög mitológiában Héraklész második feladata az volt, hogy ölje meg a lernéi Hüdra nevű, sokfejű szörnyet.
Ismert az a történet is, mely szerint Korvusz, a Holló feladatául kapta, hogy hozzon vizet Apollónak egy kupában. A kupa vagy Serleg csillagkép és a Holló csillagkép a Hydra csillagkép hátán látható.
Indiában:
A nagák Indiában is fontos helyen vannak, de mellettük már megjelennek a rosszindulatú sárkányok is.
Nagy Sándor ideje előtt jóval ismert volt már a legenda, miszerint Indiában olyan sárkányok laknak, amelyek elefántokra vadásznak, s az elefánt által fogyasztott fák ágai közt lestek az áldozatukra, s maga Sándor is szerette volna látni e lényeket indiai hódítása idején. Már a korai görög történetekben is szerepelnek e sárkányok, amelyek közt igazi óriások is voltak. Lakhelyük szerint különböző fajtájúak lehettek a sárkányok, voltak hegyi, folyóvölgyi és síksági sárkányok. Létezett barlangban élő, föld alatt lakó változat is. Az indiai sárkányok kis kígyókként kezdik életüket, majd felnövekedve hatalmas, gyors mozgású lényekké válnak, színük vörössé változik és szinte elpusztíthatatlanok lesznek, akiket csak az igazi hős vadászok képesek zsákmányul ejteni. A sárkányfogás módja, hogy el kell altatni varázslattal, énekkel a sárkányt, majd amikor az alszik, aranyhímzésű vörös selymet kell a szemére teríteni, nehogy felébredjen, s ekkor le lehet vágni a fejét - áll a görög történetírók históriáiban. A megölt sárkány különféle testrészetinek varázserejük van, ékszerbe foglalva, amulettként viselik. A buddhista legendákban szerepel egy Apala nevű folyóvízben élő sárkány, akit Buddha megtérített, s e sárkány aztán óvja a többi, rosszindulató testvérétől a híveket.
Az indiai sárkányoknál már megjelenik a "tűzokádás" motívuma is, ám e sárkányok nem a szájukon, hanem a tarajukból bocsátanak ki lángokat. Egyes indiai sárkányoknak már igazi szárnyuk is van
Belső-Ázsia
E hatalmas területen sem ismeretlen a sárkány, elsősorban Belső-Ázsia tatárlakta vidéke adott otthont Yilbegan-nak, az emberevő, szárnyas, kígyószerű sárkánynak. Az Ural-vidéki tatárok a kazanyi sárkányt már címerállattá emelték, ő tűzokádó, rosszindulatú, szárnyas, tehát európai jellegű sárkány, a neve Zilant, egyes források szerint perzsa eredetből vették át.
Zilant szobra Kazanyban
Hitük szerint az a kígyó, amely száz évnél többet él, sárkánnyá válik. Zilant néha kétfejű volt, egyik fejével füvet legelt, másikkal embert evett, elsősorban szüzeket és ifjakat. Ugyanezen népnek van egy jóságos Fehér Sárkánya is, Aq Yilan, aki viszont a kínai sárkányokra hasonlító. Néha a két sárkány egyként jelenik meg, amely egyszerre jó és rossz is (a két különböző étkű fej is ezt jelentheti). A volgai bolgárok sárkánya egy repülésre képes kígyó volt, és jóindulatú. Belső-Ázsia sárkányait az iszlám térhódítása söpörte ki, néhány tatár kisnépnél ma újjáéledt e szimbólum.
A bhutáni sárkány:
A kínaihoz hasonlóan időjárási eseményeket hoz, Bhután a Mennydörgés-sárkány királysága, a zászlójukon is látható a mítosz lénye.
Az egyiptomi sárkány:
Apep (közismert görög nevén Apophis) a Nílusban lakozó hatalmas, alvilági sárkánykígyó volt, akinek célja Ra, a napisten felfalása volt, ennek köszönhetően igazi közutálatnak örvendett az egyiptomi hitvilágban.
Wadjet kobraszerű megjelenéssel Alsó-Egyiptom védelmezője volt, vagy kígyófejekkel (egy vagy több fejű) bíró nőalak, vagy nőfejjel ábrázolt kígyó, amely néha szárnyakat is kapott. Wadjet-et Ra védelmezőjeként, sokszor annak a fejére tekeredve ábrázolták.
Az óvó Wadjet képes volt tüzes leheletével visszaverni a támadásokat - ahogy az afrikai kontinensen is élő köpködő kobra is teszi ezt a mérgével. Van tehát egy kígyószerű, esetenként többfejű, tüzet okádó, röpképes sárkányunk.
Kaukázus vidéke, Perzsia
A varázslatosan szép szkíta leletek közt gyakran látni kiméraszerű lényeket, kígyótestű, oroszlánlábú, szárnyas lényeket, amelyeket néha griffnek, néha sárkánynak ábrázolnak. A sárkánykülleműek magukon viselik a nyugat-európai sárkányok néhány jegyét. Látható kígyótestű szarvas is a szkíta tárgyakon.
Perzsiában:
Az indiaival közös (indo-iráni) hatás érvényesült, kígyótestű, tüskékkel, tollakkal, pikkelyekkel egyaránt bíró félelmetes lények voltak a sárkányok.
Zahhak vagy Azi Dahaka kígyószerű sárkány, embereket rabolt és falt fel. Azi a sárkány szó megfelelője. Azi Sruvara, akinek szarvai voltak, Azi Visapa, aki mérgével gyilkolt, Azi Raoidita, aki a rémisztő hideget hozza. Egyértelműen közösek a gyökerek a védikus írásokban szereplő lényekkel, így a perzsák mintegy közvetítői voltak az ázsiai sárkányképnek Európa felé.
Azi Dahaka (Zahhak) néha háromfejű, hatszemű szörny volt, számos gonosz emberi tulajdonsággal, bűnökkel felruházott lény, akit a Damavand hegyén láncolt meg az őt, az ezer évnyi uralkodás után legyőző hős; majd a világ végezetekor kiszabadul s részt vesz a világ elpusztításában, az embereket és a javakat felfalja. (A történet két másik közegből is ismerős lehet - a Jelenések könyvének sárkánya, s az északi germán mitológia végítéletének később sorra kerülő sárkánya is meglepően hasonló.) Az arabok által is átvett legendában Zahhak valaha ember volt, de gonosz, majd varázslat útján kígyók (kígyófejek) nőttek a vállaiból, ezeket hiába vágták le, visszanőttek (lásd még a népmesék sárkányait, ahol szintén visszanőtt a levágott fej). Ezek a kígyófejek emberi agyakkal táplálkoztak, jobb híján Zahhakéval, aki eztán emberi mivoltát elveszítve teljesen azonosult a gonoszsággal.
Európai sárkányok:
Ők a klasszikus európai sárkányok. Egyes feltételezés szerint maga a sárkány (draco) szó is ősi germán eredetű: draugr. A draugr olyan szellemet jelentett eredetileg, amely az uralkodók, vezetők, harcosok sírjait őrzi, és e holtak lelkeit is magában hordozza. Ezek a sírok sokszor rejtettek kincseket, így a sárkány, amelyet ismerünk, kincseket féltékenyen őrző lénnyé lett. Barlangban lakik, hiszen az uralkodói halomsírok belül sokszor egy barlangszerű teremből álltak, amelyre építették aztán a halmot.
A magyar népmesék visszatérő negatív szereplője a többfejű sárkány. A sárkány szó Erdélyben forgószelet is jelent és a magyar mesékben a sárkány gyakran forgószélben érkezik. Ez a jelentésbeli átfedés más népeknél is megfigyelhető, a török nyelvek egy részében „sárkány, vízisikló” jelentésűsazagan szó a dobrudzsai kipcsak Cetsan törzsnél vihar és zápor előtti forgószelet jelent. Az időjárás és a sárkány közti kapcsolatot a hettita mitológiában Illujankasz mutatja először, a Viharisten legyőzője. A korábbi sárkányok és sárkányszerű lények inkább a bölcsesség vagy az őskáosz megszemélyesítői voltak.
A HŐS HARCA A SÁRKÁNNYAL
Sok régi történet meséli el, hogy gonosz, démoni sárkányok vagy kígyók (alakjuk gyakran egybemosódik) az istenek és az emberek életére törnek. Az isteni hősnek meg kell küzdenie a káosz erőivel, vagy a sötétség és a gonoszság harcosaival.
A középkori képeken, ikonokon gyakran megcsodáltam a sárkányon, vagy démonon taposó Mihály arkangyalt, s mindig valami belső erő vonzott e fenséges lény erőt és biztonságot sugárzó alakjához. Régóta él bennem a sejtés, hogy az arkangyal és a démon küzdelme mindannyiunk lelkében mélyen gyökerező ősi szimbólum: hisz oly sok nép meséiben, mitologikus történeteiben jelenik meg az isteni hős, aki megküzd a sárkánnyal vagy a kígyódémonnal.
A művészek mindig is előszeretettel álmodták képbe ezt a csatát.
A sárkány csillag-kép
A csillagkép a görög mitológia egyik alakjáról, Ladónról, a kígyótestű, százfejűsárkányról kapta a nevét. Ladón őrizte a heszperiszek kertjében azt a fát, amelyen az örök ifjúság és halhatatlanság aranyalmái termettek, és ő őrizte Gaia, a földanya gyermekeit is. Az aranyalmafát Héra kapta Gaiától nászajándékul, amikor férjhez ment Zeuszhoz. A sárkányt Héraklész ölte meg a tizenegyedik munkájával, amikor el kellett hoznia az aranyalmákat a Heszperiszektől. A sárkányt jutalmul Héra tette fel az égre.
A HŐS HARCA A SÁRKÁNNYAL
Sok régi történet meséli el, hogy gonosz, démoni sárkányok vagy kígyók (alakjuk gyakran egybemosódik) az istenek és az emberek életére törnek. Az isteni hősnek meg kell küzdenie a káosz erőivel, vagy a sötétség és a gonoszság harcosaival.
A középkori képeken, ikonokon gyakran megcsodáltam a sárkányon, vagy démonon taposó Mihály arkangyalt, s mindig valami belső erő vonzott e fenséges lény erőt és biztonságot sugárzó alakjához. Régóta él bennem a sejtés, hogy az arkangyal és a démon küzdelme mindannyiunk lelkében mélyen gyökerező ősi szimbólum: hisz oly sok nép meséiben, mitologikus történeteiben jelenik meg az isteni hős, aki megküzd a sárkánnyal vagy a kígyódémonnal.
A művészek mindig is előszeretettel álmodták képbe ezt a csatát.
A sárkány csillag-kép
A csillagkép a görög mitológia egyik alakjáról, Ladónról, a kígyótestű, százfejűsárkányról kapta a nevét. Ladón őrizte a heszperiszek kertjében azt a fát, amelyen az örök ifjúság és halhatatlanság aranyalmái termettek, és ő őrizte Gaia, a földanya gyermekeit is. Az aranyalmafát Héra kapta Gaiától nászajándékul, amikor férjhez ment Zeuszhoz. A sárkányt Héraklész ölte meg a tizenegyedik munkájával, amikor el kellett hoznia az aranyalmákat a Heszperiszektől. A sárkányt jutalmul Héra tette fel az égre.
