Tündérek, története

                                                           
A tündérek, mint csodás mitológiai és mesei alakok igen népes családfát és szerteágazó történetet tudhatnak magukénak.

 Maga az alak szinte minden népnél megtalálható valamilyen formában. Az indiai népektől az irániakon át a kínaiakig egyaránt előfordulnak a hiedelemvilágokban olyan varázslatos lények, melyek ártó vagy jó szándékúak, és a létezés egy magasabb, vagy legalábbis embertől különálló részén foglalnak helyet, ugyanakkor az isteni szférát még nem érik el.

 Az európai folklórban betöltött helyük és megformálásuk korszakonként változó, de népenként, ha nem is egyforma, azért legalábbis hasonló.

 Ennek oka elsősorban történelmi, a görög kultúra rómaiba történő átszivárgásának, a római birodalom terjeszkedésének, majd a középkori keresztény egyház egységesítő törekvéseinek, valamint a reneszánsz antikvitás iránti tiszteletének köszönhető.



A latin fatum, sors, végzet szó fata többes számú alakjából származik a tündért jelentő francia fée, a német Fee, az angol fairy. A fatum, a végzet istennői, a Párkák a görög mitológiából kerültek át a rómaiba, eredetileg tehát ők voltak ez emberi sors fonalát szövő Moirák.

 Legtöbbször az istenektől független vagy akár az istenek felett álló alakokként képzelték el őket. Ugyanakkor magának a tündérnek jó néhány típusa igen erős összefüggést mutat a szintén görög nimfákkal. 

Elsősorban azok a változatok mutatnak sok hasonlóságot a nimfák különböző formáival: najádokkal, nereidákkal, dryádokkal, melyek tavi vagy vízi, illetve erdei tündérként szerepelnek; ezeket a formákat Artemisz/Diána vadászistenségek szerepköre és alakja is formálta. Emellett kialakulásukra a római geniusok, jóságos szellemek is hatással lehettek.

Mivel minden nép a maga világát sok mesei, varázslatos lénnyel népesítette be, így elkerülhetetlen volt az, hogy a különböző kultúrák találkozásakor az alakok keverednek. 

Így történt ez a tündér esetében is, hiszen az Európában élő népek: kelták, germánok, szlávok szintén rendelkeztek a görög nimfákhoz, Moirákhoz, a római Párkákhoz, geniusokhoz hasonló, de azoktól némileg eltérő csodás alakokkal, például a germán Nornák, valkűrök, a skandináv trollok, a Balkán tündérei: a délszláv vila és szamodiva, szamovila, az albán, román zinâ, zîna(legáltalánosabb román tabunevükön fele).

Az ma már ennyi év távlatából gyakorlatilag kideríthetetlen, hogy az egyetemes kultúrtörténet egyébként is igen változatos és korszakonként változó tündérábrázolásában mely nép mennyit tudhat magáénak.

A tündérek nagyon is valóságos, erős és szeretetteljes lények. A Teremtő őrangyalai, akik a természetre vigyáznak, és ők gondoskodnak az állatok, növények és a Földanya egészségéről és biztonságáról.

Ők a természet angyalai. Fontos szerepet játszanak az emberek segítésében és irányításában is. A tündérek emellett mágiához való érzéket, játékosságot és romantikát is hozhatnak az életünkbe.

A Tündérek az ELEMENTÁLOK birodalmának tagjai. (Az Elementálok birodalmának más tagjai: manók, bokor- és faemberek, vizimanók, sellők, delfinek, békák, szitakötők.)
Ha az emberek hisznek a tündérekben, az erőt és energiát ad nekik, ami több eredmény elérésére teszik képessé őket.

Ha kimegyünk a természetbe, vagy amikor állatok vagy növények közvetlen közelében vagyunk, akkor a tündérek mindig dolgoznak rajtunk.

Nemcsak a fizikai testmozgás és a gyönyörű látvány hatása okozza a túláradó érzést, megkönnyebbülést, felfrissülést, hanem az is, hogy a tündérek megtisztítják az energiamezőnket.

A tündérek mindenfajta fizikai testbe egyensúlyt hoznak. Ők szabályozzák és állítják be az aurát, amely a Lélek és az anyag közti energia. Természetükből fakadóan tehetséges gyógyítók, akik segítenek abban, hogy elengedjük a félelmet és a sötétséget az életünkből.

A tündérek a természetes környezetet részesítik előnyben, ezért ott nagyobb az esély, hogy találkozhatunk velük, mint a mesterséges, gondozott kertekben.

Néhány tündér „ki van jelölve” bizonyos virágokhoz. Ilyenkor a tündérek az adott virággal maradnak, amíg annak megvan az életereje.

Az angyaloktól elérően a tündéreknek sűrű energiájú testük van, egy nagyon könnyű éteri test, ezért előzékenységnek tekintik, ha pl. fűnyíráskor, vagy mezei sétákon előre figyelmeztetjük őket, hogy jövünk, ne ijedjenek meg.

Egyes nézetek szerint nem lehet olyan egyszerűen csoportosítani a tündéreket, hogy jók vagy rosszak, mert legalább annyiféle tündér létezik, ahány fajta ember.

Legismertebbek a manók, koboldok, goblinok, gnómok, trollok, elfek, szilfek vagy pixie-k.

Lehetnek szorgalmasak, félénkek, szemtelenek, de vannak köztük morcos, ellenséges fajták, akik nem szeretik az embereket, csak a kincsüket akarják.

Ezek a kis, zöld lények a koboldok. Vannak segítőkész, védelmező tündérek is, például a manók, akik erdőkben, fák között élnek, vigyázva azokra.

Ha egy fát nehéz kivágni, az azért van, mert egy manó védelmezi.