Egyes nyugat-európai kutatók számára a szkíták története majdnem egyet jelent az amazonok legendájával.
Nemcsak a mai kutatók fantáziáját mozgatta meg a harcos nők története, hanem már az ókori görögökét. Tényleg létezett ilyen női kaszt?
Hérodotosz nyomán
Az antik irodalomban legelőször az Illiászban jelent meg tudósítás egy titkozatos női törzsről, az antianeiraikról, akik úgy harcoltak Trója alatt, mint a férfiak. Az eposz alapján ők a trójai Priamosz király seregét erősítették, valószínűleg a trójaiakkal szövetséges nép a Fekete-tenger bejáratát védte a görögök ellen. A görög-latin műveltségben, majd az európai kultúrában meggyökeresedett legenda viszont Hérodotoszhoz révén terjedt el, aki az amazonok történetét megismertette a Mediterrán-térség görög lakóival. Leírása alapján valahol messze, a Fekete-tenger vidékén vagy Kisázsiában van egy ország, ahol harcias nők elkülönülten élnek és férfiakat maguk között nem tűrtek, csak olykor-olykor, amikor gyermek nemzésére csalogatják őket országukba. E célból pár napos ünnepségeket rendeznek, ahol a hölgyek kiválasztják a nekik tetsző férfit, majd néhány napi együttlét után vagy megölik, vagy elzavarják őket. A születő utódok közül pedig kiválogatták a kislányokat, a kismellűeket, vagyis az amazonokat, akiket harcossá nevelnek. Ez a leírás annyira megihlette a görögöket, hogy meg akarták tudni, hogy hol lehet ez az ország.
Kaukázusban éltek?
A Kr. e. 1. század közepén két neves antik tudós is az amazonok nyomába eredet. Diodorosz Szikulusz oknyomozása után azt állította, hogy előbb Líbiában éltek, majd onnan áttelepültek Frígiába, a mai Törökország területére. A Fekete-tenger mellékéről származó Sztrabon is kutatni kezdte, vajon hol élhettek a harcias nők. Utóbbi a Kaukázus hegyeitől északra találta meg őket, a mai Dagesztán területén. Az egyébként a szkítákkal rokon masszagéták lakóhelye volt, akik élén egykoron valóban egy nő, Tomürisz nevű királynő uralkodott.
Magyarázat a legendára
A legenda kialakulásának az lehet a valódi oka, hogy a lovon ülő, fegyverforgató asszonyok idegenek voltak a görögök számára, hiszen az ő szokásrendszerünkben az asszonyok a családon belül elzártan éltek és nem vehettek részt a közéletben, főleg nem jelenhettek meg a harctéren. Az eurázsiai sztyeppei területen a nők viszont egyenlően veszik ki részüket a ház körüli munkákból, ugyanúgy értenek a lovagláshoz, íjászathoz, mint a férjük vagy fiuk. A szkíta nők, de a későbbi rokonnépek, így a magyarok is, jól bántak a fegyverrel, hiszen a férfiak távollétében nekik kellett megvédeni a háztartást az idegenektől vagy a ragadozó állatoktól. Éppen ezért az sem esett nehezükre, ha férjük esetleges korai halála miatt egy egész birodalom felett kellett őrködni, amíg fiuk, az árván maradt örökös el nem foglalta helyét. Ez történt a fenti Tomürisz királynő esetében, de jól tudjuk, hogy Géza fejedelem mellett felesége, Sarolt szintén részt vett az ország irányításában.
Pentheszileia, az amazonok királynője, seregével elindult a szkíta vadonból, hogy Priamoszt Trójában megsegítse. Deiphobosz, Priamosz fia seregével indul, hogy Pentheszileiát barátilag fogadja. De az amazonok e baráti gesztusra váratlanul szembefordulnak a trójaiakkal. Így Odüsszeusz joggal hiheti, Pentheszileia a görögök barátjaként érkezett: szövetséget ajánl az amazonoknak, de az amazonsereg neki is nyilakkal válaszol. Személyes bosszúvágyat sejtenek Pentheszileia tettei mögött. Csak annyit tudni, hogy a csatában folyton Akhilleuszt követi, s ugyan egyszer már meg tudta volna ölni, mégis mosolyogva visszaadta az életét. Agamemnón követet küld a görögökhöz azzal a paranccsal, hogy most már Tróját kell ostromolni, ezért a seregek térjenek meg az argoszi védvonal mögé. Akhilleusz azonban mindenáron el akarja kapni Pentheszileiát. Hiába próbálják bajtársai józanságra bírni, egyedül indul portyára. Pentheszileia üldözőbe is veszi, s Akhilleusz rövid időre az amazonok kezére kerül, hamarosan azonban sikerül elmenekülnie. A görögök azt tervezik, hogy színleg visszavonulnak, majd Pentheszileiát odacsalják, ahol a két sereg közé szorul, s akkor végre színt kell vallania, kinek az oldalán áll. Akhilleusz más terveket sző: menyasszonyává akarja tenni Pentheszileiát, és utána lesújtani rá. Az amazonsereg rá akarja venni Pentheszileiát, hogy vonuljanak el. Ám az hajthatatlan: maga akarja Akhilleuszt elejteni. Pentheszileia parancsára az amazonok az elejtett foglyoknak rózsakoszorút fonnak, és azt tervezik, megtanítják őket a szerelemre a mélysötét tölgyligetben, hol féktelenül tombol majd a gyönyör. Akhilleusz az ütközetben Pentheszileiára támad, a nő leesik lováról. A halottnak hitt amazont Akhilleusz karjába kapja és elátkozza tettét. Pentheszileia magához tér. Az amazonok elveszik őt Akhilleusztól és pihenni viszik. Ám Pentheszileia leteszi vértjét és fegyverzetét, s elindul a férfi után. Társai kérésére mégis nyugalmat erőltet magára, s megfogadja, hogy futó vágya kudarca miatt nem adja fel isteneit, és nem fogja az eget tovább ostromolni boldogságáért. Ígéretet tesz nekik, hogy hazavezeti őket. Széttépi az előkészített rózsakoszorúkat. Ám amikor Akhilleusz visszatér, Pentheszileia nem menekül el. Kész a halálra. Akhilleusz megvallja a nőnek szerelmét. Meg akarja érteni, miért áll Pentheszileia a hadsereg élén. Hogy mi űzi a görögök ellen. Pentheszileia elmeséli, hogy hárult rá az uralkodás terhe, s hogy véres csatában kell megkeresnie az ifjút, kit szíve választ magának. Akhilleusz kéri, kövesse őt hadifogolyként, s majd asszonyaként trónra ülteti otthonában. Hírnök érkezik: az amazonok újra támadnak. Akhilleusz indul, s Pentheszileiát rabjaként viteti el. Az amazonok hamarosan kiszabadítják királynőjüket. Akhilleusz elvonul, ő sem követi hadifogolyként Pentheszileiát. Pentheszileia őrjöng, amiért kiszabadították. Az amazonok felajánlják: fusson utána, de ők befejezik a háborút, s hazatérnek. Mivel mindketten fogolyként akarják tudni a másikat, Akhilleusz végső harcot ajánl – ezúttal életre-halálra. A férfi elhatározza, hagyja magát legyőzni, mert tudja, Pentheszileia úgyse fogja leszúrni. Egy hónapig lesz a nő vágyai tárgya, utána az majd követni fogja őt a férfi hazájába. De rosszul számítja ki a királynő szenvedélyeit: rózsaünnep helyett az amazon ízekre szaggatja saját fogaival az elejtett férfit. Pentheszileia zokogva tér vissza seregéhez. Győzött végre a férfin, s most megérett ő is a halálra. „Ölelni, ölni: összerímel, s aki szívből szeret, akár össze is vétheti e kettőt”. A királynő elrendeli, hogy a sereg térjen haza. Tőle minden fegyverét elveszik, hogy ne tehessen kárt magában. Ám saját érzéseiből tőrt kovácsol és azzal végez magával: holtan esik össze.
