A mitológia mindig is foglalkoztatta és lenyűgözte az emberiséget. A mítoszok talán egyik legelkápráztatóbb tulajdonsága az, hogy számtalan különleges teremtménnyel ismertetik meg az olvasót. Természetesen, a legtöbb jellemrajz szinte mindig sarkított, eltúlzott, de sosem tudhatjuk biztosan azt, hogy ezek a teremtmények sosem léteztek, vagy hogy nem hasonlítottak azokra, amelyről a legendák szólnak. A főnixmadár is egy ilyen mitikus lény, mely a történelem során számtalan halandó képzeletét rabul ejtette.
A főnix legendája és a madár jellemzése:
A főnix legendája egyszerre lenyűgöző és izgalmas. Egyes mítoszok szerint a főnixmadár kb. 500, mások szerint 1461 évig él és közben a fahéjfa ágaiból fészket rak magának. Amikor a fészek elkészül, a madár felgyújtja azt és saját testével együtt. A mítosz szerint a halott madár hamvaiból egy új főnixszületik, amely ugyanannyi ideig él majd, mint az elődje. Egyes mítoszok szerint az új madár egy tojást készít elődje hamvaiból, melyet az egyiptomi Heliopoliszba visz.
A modern kultúrában és irodalomban főnixmadár az újjászületés, a halál utáni megújulás és megerősödés jelképe. Egyes legendák szerint a főnixmadár sebei maguktól begyógyulnak, ezért a madár gyakorlatilag elpusztíthatatlan. A főnix a tűz és az istenségek szimbóluma is.
A különböző legendák különbözőképpen jelenítik meg a főnixmadarat. Egyes legendák szerint a tollazata vörös és arany színű, a görög és római mítoszok főnixmadara viszont inkább a sasra vagy a pávára emlékeztet. Az egyiptomiak leginkább a kócsaghoz vagy a gólyához hasonlították a főnixet.
FŐNIX A MITOLÓGIÁBAN
Valószínűleg egyiptomi eredetű a halhatatlan és folyton megújuló Főnix madár mítosza, ami az ókorban egész Eurázsiában elterjedt, Rómától Görögországon át Indiáig és Kínáig. A hieroglifákon szürke gémként ábrázolták, míg a kereszténységben sas, fácán vagy páva alakjában jelent meg a vallásos művészetben. A feje körül mindig sugárkoszorú látható, ami jelzi szakrális mivoltát, isteni eredetét.
A Főnix (Phoenix, Phoinix, óegyiptomi nyelven benu) egy rendszeres időközönként tűzben elégő, majd poraiból feltámadó, megújuló madár, amiről többféle legenda is fennmaradt az ókori szerzők jóvoltából (Hérodotosz, Tacitus, Plinius). Halála és újjászületése a Nap halálát és feltámadását jelképezi, ennélfogva a róla szóló történetek az egyiptomi Heliopoliszhoz (a Nap városához) kapcsolták létezését.
Az egyik monda szerint a Főnix madár Indiában él. Amikor 500 éves lesz, felrepül egy fenyőfára és megtölti szárnyait tömjénnel. Azután elrepül Heliopoliszba, ahol tüzet gyújt és elemészti magát benne. Másnap egy apró, illatos férget lehet találni a hamvak között. A féreg átalakul kicsinyke madárrá, végül a harmadik napon újra Főnix lesz belőle, ami apja hamvait mirhával vegyített tojássá formálja és Ré Napisten templomának oltárára helyezi. Ezután visszatér eredete helyére, Indiába.
Mivel főleg áradások után jelent meg, az óegyiptomiak azt hitték róla, hogy az első elemben, a vízben született, mégpedig önmagától. Úgy, ahogy a Nap is önmagát szülte. A Főnixet így a Nap egyik földi hasonmásaként tisztelték. Amikor a madár uralma a világ felett véget ér, mindig megújul egy fénylő ragyogásban, s úgy folytatja uralkodását.
Egy másik monda szerint a Főnix Arábiában él és sötétlila vagy vörös-arany tollazata van. A Földön minden időben csak egyetlen Főnix létezik, ami megöregedve fából és fűszerekből (fahéjból) máglyát épít, amire rátelepszik. Szembefordulva a Nappal tüzet gyújt, egyesek szerint egy kődarabhoz csiszolva csőrét, majd a szárnyaival addig szítja a tüzet, míg teljesen el nem hamvad.
A kereszténységben az időszakos megjelenés és újjászületés, az örök élet és a feltámadás jelképe a Főnix, akárcsak maga Krisztus, akinek ez az egyik szimbóluma. Számos vértanú mögött látható pálmafán ülve, jelezve újjászületésüket. A Főnix a paradicsomba jutott, üdvözült lélek jele, míg síremlékeken a romolhatatlanságot és halhatatlanságot jelképezi. A teológiában a Remény allegóriájaként szerepel. Az ószövetségi apokrifekben az imádkozó Főnixet a kerubokkal azonosították. A szerzetes mozgalmakban ugyanakkor az önmegtartóztatást és a szüzességet jelképezte.
Az ókeresztények a Főnixet jellegzetesen dombon vagy hegycsúcson, esetleg pálmafán ülve ábrázolták (a phoinix görögül pálmát jelent), míg Egyiptomban egy meghatározott helyen: a világhegy tetején ülve. Az egyiptomiak szerint a madár az élet teremtését jelenti, a keresztények szerint a test feltámadását. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a Főnix a Nap madara.
A görögök szerint a Főnix egy platóni (nagy) évig él (25 680 kis év), mert ennyi időbe telik, míg az égen a Nap és a Hold, valamint az öt szemmel látható bolygó visszaér a kiindulópontjára. Ezen nagy csillagászati ciklus végével szerintük újra megismétlődik a világtörténelem, mivel a bolygók kölcsönhatásai is megismétlődnek. Így a Főnix az univerzum egyfajta képmása volt a számukra, az idő ciklikus voltának megszemélyesítője. A sztoikusok szerint egyenesen tűzben pusztul el és tűzben kel új életre az univerzum, s a folyamat vég nélkül ismétlődik.
Az egyszerűbb mitológiák szerint a Főnix saját hamvából kel életre, vagyis önmagától származik, ezért ő az egyes időszakok, teremtési ciklusok tanúja. A középkori alkímiában nem véletlenül volt a Főnix a bölcsek kövének egyik elnevezése. Magyarországon a Főnix Debrecen címerében szerepel, mivel a tűz jelképeként a többször leégett cívisváros újjáéledését szimbolizálja.
Kínában a Főnix (Feng) az Egyszarvú, a Sárkány és a Teknőc mellett a mitológia legfontosabb mágikus állata. Ezen négy állat feltűnése kedvező eseményt jelez előre. A kínai madár egy pávára hasonlít, három lába van és a Napban él. Ő az égi kegyelem látható jele, ami a régi időkben állítólag feltűnt az erényes császárok kertjében és palotájában.
Érdekesség:
